Bálint-csoportok
„… az orvosi munkában a beteg és az orvos között pszichológiai téren jóval több történik annál, mint amit a hagyományos orvosi tankönyvek megemlítenek …”
„… a leggyakrabban alkalmazott „gyógyszer” az orvos maga: azaz nem csupán az orvosság, a különféle pirulák számítanak, hanem az a mód is, ahogyan azt az orvos a betegnek nyújtja – valójában az egész légkör, amelyben a gyógyszert adják és kapják …”
„ … ennek a fontos „gyógyszernek” eddig még nincs „gyógyszertana” … egyetlen orvosi tankönyvben, kézikönyvben sem találunk irányelveket: milyen adagolásban írja fel az orvos önmagát, … nincs semmiféle szakirodalom az ilyenfajta gyógyszerelés esetleges veszélyeiről…”
Olvashatjuk Bálint Mihály: Az orvos, a betege és a betegség című 1956-ban írt könyvében.
A téma azóta is, ma is aktuális. Talán kicsit máshogy fogalmazunk.
A szakképzésünk során kiválóan megtanuljuk a szakmai ismereteket, a szaktudás (hard skills) birtokába jutunk. De az orvosi és segítő szakterületeknek is megvan a maga szomatikus, a pszichés és a szociális dimenziója. Ennek felismerése, elismerése, művelése megkönnyíti a mindennapi gyógyító munkát, szinte elengedhetetlen egy mai modern társadalomban.
A Bálint Mihályról elnevezett esetmegbeszélő Bálint-csoportokban az Ő módszerével dolgozunk. Tanuljuk az „orvos gyógyszer” gyógyszertanát, mai nyelven fejlesztjük a képességeinket, készségeinket, önismeretünket, kommunikációnkat, stresszkezelési módszereinket (soft skills).
A Bálint csoportban résztvevő orvosoknak, más segítő szakembernek nő a munkahelyi elégedettsége, jobb kapcsolatot teremtenek a páciensekkel, a kollégákkal, könnyebben döntenek, önismeretük mélyül, csoportos támogatást kapnak a nehéz esetek kezeléséhez. A csoportmunka segíti őket az értékek, célok tisztázásában, érzelmi intelligenciát fejleszt, segít a kiégés megelőzésében, elmélyíti a szakmai önismeretet, komplex csoportos tanulási helyzetet teremt.
Egy orvos elmond egy esetet. A csoport számtalan nézőpontot, réteget bont ki. Egy színes, összetett kép áll össze a hallottakból. Az esethozó számára a történetnek, a páciensével való kapcsolatának új, eddig rejtett, nem tudatosuló aspektusai is feltárulnak. Míg korábban szívesen elkerülte volna a találkozást a páciensével, a csoport után kíváncsivá válik rá. A konfliktusos helyzetek elemző megbeszélése hosszú távon segíti a kommunikációt, a konfliktus és stresszhelyzetetek gyors felismerését, azok kezelési technikáinak gazdagítását. A folyamatos csoportmunka által a résztvevő orvos, segítő a munkája hatékonyságát fokozni tudja, kiteljesedhet szakmaiságában.
2026. őszén intézményi és pályázati kereteken belül indulnak és folytatódnak a jelenlegi csoportok.